Gyakorlás


 

Gyakorlás a szantósa jegyében


 
Szantósa, a nijámák sorában a második: vagyis elégedettség, belső nyugalom, vidámság, derűs állapot, elfogadás, kiegyensúlyozottság.
 


Megelégedettségünk szorosan összefügg biztonságérzetünkkel. Az év végi ünnepek és az új év közeledtével előtérbe kerül az aktivitás-passzvitás, a pihenés és cselekvés egyensúlya, esetleg a félelmek és a “nem lesz elég” - érzés.

Különösen fontos, hogy a fáradtság és a túlpörgés időszakában (meg)ismerjük, tudatosítsuk testünk korlátait.

Minden ászana, maga az ászana gyakorlás elősegíti az egyensúly, a biztonságérzet, a megelégedettség érzését. Érdemes gyakorlásunkat földeléssel, fizikai testünk érzetének megerősítésével kezdeni. Az álló ászanák, különösen a tadászana, az egyensúlyozó egy lábon álló pózok, a lefelé néző kutya, a napüdvözletek, a nagy terszpen állva vagy ülve végzett ászanák, a balászana, illetve a szukhászanában végzett törzskörzés, mind megerősítés: “Biztonságban vagyok.” “Támogatás és szeretet vesz körül.” “Megvan mindenem, amire szükségem van.”. “Az Univerzum bősége átáramlik rajtam.” Ezeket a mondatokat meditáció, vulkán képének vizualizációja, vörös fény “színlégzése” során is érdemes felidézni, de jól jöhetnek bármilyen földdel és étellel kapcsolatos tevékenység, pl. sütés-főzés, sportolás, túrázás, s minden olyan tevékenység során, amely hétköznapi háromdimenziós életünkhöz kapcsolódik. Jól használható szimbólumok pl. a négyzet és az elefánt - melyek a stabilitás szimbólumai, így fizikai gyakorlásunk során is segíthetnek stabilizálni, “megelégedni”.

Fáradtság és túlpörgés érzetének csillapításához kiváló pránajáma kilégzés után rövid légzésszünetet tartani.

Az aromaterápia kedvelőinek kellemes érzeteket hozhat az ünnepi időszakban egyébként is népszerű mandarin, rozmaring és szegfűszeg illata.